Milyen nőnek lenni másutt?

Azt már tudjuk, milyen nőnek, anyának, és milyen gyereknek lenni Magyarországon. De vajon milyen lehet másutt? A civil nőszervezetek levelezőlistáján (Civil Nők) nemrégiben vita bontakozott ki erről. A vita nem zárult le: csak annyit tudtunk meg belőle, hogy nem csak hogy mindenütt más, de ráadásul mindenki máshogy is látja.

 

Pályázatot hirdettünk tehát más országokban élt vagy élő, vagy csak viszonylag alapos tapasztalatot szerzett pályázóink számára. Milyen (volt) ott nőnek lenni? Anyának? Hát gyereknek? Milyen gyereknevelési, gyerekkel bánási módokat támogat, segít az ottani környezet? Dolgozó nő? Párválasztás? Családi szerepek, funkciók, erőviszonyok?

 A pályázati felhívás szövege:

1. Pályázatot hirdetünk külföldön (bármikor bármely országban) élt vagy élő, és ott jobban vagy kevésbé a helyi társadalomban elvegyült (vagy még elvegyülő) pályázóink körében az általuk megismert országban tapasztaltak részletes bemutatására.

Max. 2-3 oldalas írásművel lehet pályázni. Az írás mutassa be minél érzékletesebben, megfelelő (nem túlzott) részletességgel az adott országban megismert szokásokat, a gyerekekhez, a nőkhöz, a párkapcsolathoz, a családokhoz fűződő jellemző viszonyt, az általános nevelési elveket, a nemek közötti kommunikációt, a különféle releváns társadalmi csoportokhoz (gyermek, felnőtt, idős, nő, férfi, politikus, sportoló, szegény, hajléktalan, bevándorló, cigány, zsidó, idegen, fekete, fehér stb.) kötődő látható attitűdöket, a tisztelet vagy a megvetés kifejezésének bevett formáit és így tovább.

Minthogy a pályázatot a Civil Nők lista tette közzé, a szöveg hangsúlyának a nemeken, a nőkön, a gyermekeken, a családon, a párkapcsolaton kell lennie, de – mindannyian tudjuk, hogy a nemi és a faji alapú, valamint a politikai célú megkülönböztetés és erőszak egymás testvérei – a többi társadalmi jellemzőt sem kell direkt kizárni az ismertetésből.

Határidő: 2012. október 15.

2. Pályázatot hirdetünk a fenti pályaművek díjazására. Felhívjuk mindazokat, akik valamilyen művészeti ágat művelnek, hogy találjanak ki (és ajánljanak fel) díjként valami műalkotást (vagy másolatot, sokszorosítható tárgyat), esetleg rendezvényre, előadásra szóló jegyet, hang vagy képfelvételt, bármit, amit méltónak és alkalmasnak találnak e célra.

BEKÜLDÉSI CÍM: civilnok.palyazat@gmail.com

(A coMMMunity.eu felajánlotta, hogy az eredményhirdetés után közli a nyertes pályaműveket, illetve azokat, amelyeknek közlésébe a szerző beleegyezik.)

(A coMMMunity.eu felajánlotta, hogy az eredményhirdetés után közli a nyertes pályaműveket, illetve azokat, amelyeknek közlésébe a szerző beleegyezik.)

A pályázati felhívás előzménye a levelezőlistán folytatott vita volt:

1. Levélíró

Szerencsés flótás vagyok, úgy adódik, hogy Hollandiában és Dániában töltöm a nyár egy részét. Elképesztő mennyiségű várandós nő van mindkét országban (itt is válság, leépítések, stb). de minden második nő terhes! És nem az első babával. Lányom miatt csupa gyerekes helyre megyünk, s a három gyerek a stenderd.

Ami ezeken a gyerekes helyeken feltűnik (s ingyen végzem eme kutatást :):

  1. jólét, anyagi jólét – csuroghat a nyálunk itt a Lajtától keletre, 500 lv múlva sem érjük ezt el
  2. no erőszak: se anya gyerekével nem üvöltözik, se férj a feleséggel. Egyetlen ilyen eseményt nem láttam! (sic!) Fizikai erőszak nyilvánosan gyerekkel szemben, ami otthon sztenderd egy állatkertben, egy skanzenben, egy strandon…Hozzáteszem, hogy a gyerekek is nyugodtak, csendesek. A szülők teljesen másként kezelik a “konflitkusokat”
  3. minden gyerekbarát (múzeum, wc, intézmény stb)
  4. A pasik elképesztően együttműködőek, nagyon gondoskodók, kedvesek, fizikailag is ugyanúgy törődnek a gyerekeikkel, stb. Nem mogorvák….
  5. az emberek nagyon egészségesek, sportosak, mindenki ugye bringázik, fut, úszik (nyilván van szabadidő-nem olyan nagy a kizsákmányolás, lásd első pont a jólétről…)

most nem elemzem az ismert dolgokat: gyes idő, munkahely, részmunkaidő, bölcsőde, szociális háló, szoptatás-tápszer (Pont Hollandia és Dánia egymás totális ellentétei ezekben a pontokban egyébként), csak ezeket: jóllét, erőszakmentes pedagógia, kedves, együttműködő pasik: s az eredmény, a CSALÁD, ahol jó lenni, ami klassz, élmény, miért ne szülessen még több gyerekünk? Hisz buli…

Persze ezt a magyar válaszadók többsége nem fogja válaszolni, talán nem is kérdezik tőle, mert nem is tudja, mennyire összefügg, hogy az erőszak elveszi az ember kedvét a családtól…(családi, iskolai, társadalmi…)

Üdv

B.

2. Levélíró

Kedves B.!

8,5 évet éltem kiküldetésben Hollandiában.

picit árnyalnám az idealista képet:

1. Az lehet, hogy a jólét az látszik és tényleg nyugodtabbak az emberek, de hosszabb idő után derülnek ki a következők:

– a holland gyerekeket praktikusan  NEM NEVELIK, mert kényelmetlen a szülőnek állandóan rászólni a gyerekre, mert a látszat-toleráns-de egyébként arrogáns és látensen agresszív társadalomban csak így van esélye  túlélni.

– a gyerekekre külön biztosítási formát talált ki a biztosító 14 éves koráig ha maradandó kárt okoz épületben, másik gyerekben, stb. akkor azt fedezi. Egyébként ez nem olcsó, de megéri ha ott élsz, mert tényleg szükség van rá.

– a gyereknevelés alapelve “a személyiség szabad kifejlődése”- érdemes megnézni a tizenéveseket, hogy hova “fejlődött” velük ez az elv és a holland társadalom

– ha valami közös holland gyerekes nyaralóhelyre szeretnél elmenni,na ott pihenni nem fogsz…..

– a felnőttek iránt egyáltalán nem létezik az udvariasság. Az öregeket már jobban tisztelik

– a holland ffiak nem udvariasak, és nem adják át a helyet a villamoson, ha terhes vagy simán rád vágják a lengőajtót és nem segítik le a kabátot-mondván a holland nők nem erre szocializálták őket.

– az alapvető udvariasság csak a közlekedésben nyilvánul meg és talán a kerékpáron.

Írom mindezt úgy, hogy szerettem Hollandiában lakni,ott szültem a most 14 éves fiamat, és ott neveltem mindkét gyerekemet a helyi infrastrukturát, játszótereket, óvodát, úszóleckét  stb. felhasználva, tehát nem elszigetelten.

Ugyanakkor felüdülés volt hazajönni, mert itt udvariasak!!!!! a ffiak, akkor még tisztelet övezte az időseket és feladták a kabátomat. Ugyanakkor nem tudtam babakocsival közlekedni a járdán, piszkosak az utcák, nincs sorban állási kultúra és sorolhatnám. 17 évnyi kiküldetés és több különböző ország kipróbálása után, még mindig azt mondhatom, hogy szeretek itt élni, mert máshol sem jobb, csak legfeljebb sokkal később derül ki…..

Forrás: http://www.commmunity.eu

További pályázatok