A magyar forint gyengülése egy szempontból pozitív hír a gazdaság számára. Egyrészt az ország áruinak és szolgáltatásainak vonzereje növekszik a nemzetközi piacokon, mivel a költségeik csökkennek. Ez azt jelenti, hogy az idegenforgalom és az export lendületet vesz azokban az időkben, amikor a forint lefelé tart.

Egy gyengébb forint azonban a gazdaságra is az ellenkező hatást gyakorolja, sőt, sokkal nagyobb erővel. A magyar autóipari cégek nagymértékben támaszkodnak az importált alkatrészekre, így üzleti költségeik ilyen időkben növekednek. Magyarország energiaforrásának oroszlánrészét külföldről szerzi be, csakúgy, mint a gyógyszer-, élelmiszer- és elektronikai árucikkeket. Mivel ezek a kulcsfontosságú termékek amerikai dollárban vagy euróban vannak árazva, az áraik emelkednek a magyar vásárlók számára, amikor a forint esik, növelve az inflációt és nyomva a gazdaságot.

Ez az oka annak, hogy a Forex medvepiaci trendek forintban számolva általában rossz hírt jelentenek a gazdaság számára. Szánjunk rá néhány percet, hogy mélyebben megértsük ezt a dinamikát, egy történelmi példát hozva az illusztrációhoz!

Globális piaci integráció

A kereskedelem a magyar gazdaságba jobban integrálódott, mint a legtöbb szomszéd ország gazdaságába. Például 2024-ben a magyar export és import összértéke a GDP 157% -át tette ki. Hasonlítsuk ezt össze Lengyelország 2023-as értékével, amely a GDP 110.5% -a volt. Ez azt jelenti, hogy a magyar gazdaság alaposan integrálódik a globális értékláncokba, ezért az energiaár-sokkok és a deviza leértékelődése különösen erős hatást gyakorol az inflációra, az üzleti tevékenységre és a fogyasztói költségekre.

Most csak a magyar importot tekintve: Összértékük tavaly a GDP 69% -ának felelt meg, míg Lengyelország esetében csak 48% volt. Ez az összehasonlítás valóban alátámasztja azt a túlméretezett hatást, amelyet a gyenge forint gyakorol az inflációra és tágabb értelemben a gazdaság egészére. Amikor a Forex trendek lehúzzák a forintot, a fogyasztói és ipari áruk költségei meredeken emelkednek, lelassítva mind a fogyasztást, mind az üzleti tevékenységet.

A magasabb infláció azt is jelenti, hogy a jegybank nem csökkentheti a kamatlábakat, ami önmagában visszafogja a gazdasági növekedést. Ezt 2025. július vége felé láttuk, amikor a magyar jegybank már tizedik alkalommal tagadta meg a kamatlábak csökkentését, „a vámok inflációs várakozásokra gyakorolt felfelé ható hatására” hivatkozva.

2022

Egy közelmúltbeli történelmi példa elég világosan illusztrálja álláspontunkat. 2022-ben az energiaárak Európában több mint kétszeresére nőttek az ukrajnai konfliktushoz kapcsolódó orosz ellátás hirtelen leállása miatt. Magyarország számára az eredmény egy sokkal drágább energiaszámla volt, amely most már a GDP 10% -át is elérheti.

Miután többet kellett fizetniük a kulcsfontosságú nyersanyagokért, a magyar gyártók áthárították ezeket a költségeket nagy- és kiskereskedő ügyfeleikre. Következésképpen a termelői árinfláció, az üzleti költségek növekedésének mértéke, 2022 októberében elérte a nagyon magas 68% -ot az előző év azonos időszakához képest. Ezt követően a maginfláció (kivéve az élelmiszereket és az energiát) Magyarországon jelentős mértékben megemelkedett és felülmúlta ebben a szomszédjait. A magyar gazdaságban az áruk és szolgáltatások sokkal drágábbak lettek, ami káros hatással volt a fogyasztói és üzleti bizalomra, így visszafogta a növekedést.

Következtetés

Előre tekintve 2025 második felére, Magyarország még mindig ugyanazokkal a kihívásokkal néz szembe, mint 2022-ben. Bár az energiaárak csökkentek, a forint még mindig gyenge, ami hatékonyan importálja az inflációt az országba. Ez a tényező kiegészítve a makacs bérnövekedéssel (a munkaerőhiány miatt) 2025 júniusában a három éve tartó gazdasági stagnálás ellenére 4,6% -os inflációt eredményezett.

Ennek eredményeként nem valószínű, hogy a központi bank az év hátralévő részében csökkenti a kamatlábakat, és ez arra kényszeríti a gazdaságot, hogy tovább várjon arra a gazdasági ösztönzésre, amelyre olyan kétségbeesetten szüksége van. Júliusi jelentésükben a jegybank azt mondta, hogy a háztartások fogyasztása 2025 első negyedévében egészséges növekedést mutatott, de ez nem volt elég ahhoz, hogy kihúzza a gazdaságot a stagnálásból. Reményeik 2026-ra összpontosultak, amikor úgy vélik, hogy „mind a belső, mind a külső tényezők támogatják a növekedés felgyorsulását”, ami azt jelenti, hogy a növekvő reálbérek és az adócsökkentések ösztönzik az erőteljes fogyasztást.

Ennek ellenére, mint láttuk, a gazdaság továbbra is strukturálisan sérülékeny mind az energiaár-sokkokkal, mind a forint medvepiaci trendjeivel szemben. E két tényező bármelyikének fellendülése akadályozná a jegybank jövő évi növekedési terveit.