Képregénypályázat Nemes Z. Márió versére

Másfél éve került elő a lentebb látható kép, amikor Munkácsy Mihálynak tulajdonították az antiszemita vérvád-kép megfestését. A fiatal generáció egyik legizgalmasabb, a közös hasadásokat ábrázoló költője erre válaszul írta az alább olvasható verset. A Pilpul pedig most továbbviszi a transzformációs kísérletet: a versre képregénypályázatot hirdet.

A kiírás egyetlen eleme, hogy a verset képregényformába öltsék, a képregény kockáit a vers sorai kövessék.

A pályázatok beadási határideje: 2014. október 6.

A pályázatra mindenki jelentkezését várjuk, emellett fölkért pályázóként a Pilpul eddigi grafikai munkatársai, Ferencz Judit, Major Júlia és Thury Lili is indulnak. A díjazott munkákat biztosan közöljük, de a szerkesztőség fönntartja a lehetőségét, hogy bármelyik beérkezett pályázatot közli.

A vers alább olvasható, itt pedig meghallgatható egy rádióbeszélgetés a szerzővel.

FRANCIA VACSORA A GRIFF-HOTELBEN

Munkácsy Mihály Retrográd vérvád című képére

Batthyány Gábor és Batthyány Ilona a városba kocsizik este,
mert a Griff-hotelben idén franciásan főznek.
Az éjszaka szagai nehezek, szinte lehúzzák a hintót,
de már messziről hallani a táncmestert,
ahogy egy öreg instrumentumon játszik.

Kukta vagyok, ujjaimat a torba mártom,
nem rokonokat tálalunk, de a gyász adott.
Ismernem kéne a harmatot mint ajzószert,
erre tanít a mester, a céhből ketten maradtunk.
Belép a nemesi család, én csak opált látok,
nem embereket, megvakulok felszolgálás közben,
míg a táncteremben disznókat űz a fagott.

Nincsenek barátaim, csak a három férfi
lenyúzott bőre libeg a padlásszobámban,
ha befúj a mongoloid szél. A mester szerint
a levesem meghibbant, de a pulykám dicső.
Batthyány Ilona száját kitátja, míg én,
megvakulva is érzem, ahogy fogainak
opálos kúpja francia főzelékbe merül,
míg férje a három bőrtelen zsidót falja.

Ha elalszom, nincsen, aki álljon fölöttem,
nincsen vigyázó gerinc, hiszen a bőrök,
madárhártyaként rezegnek. (A Griff-hotel
országszerte préselt szárnyasairól híres.)
A nemesi hintó csilingelve tűnik el
a táj köldökében, de a rokokóban
nedvedző sebként tátong az üreg,
ahol az örvényféreg társát megette.

LINK: Képregénypályázat Nemes Z. Márió versére