palyazatok.org

Pályázatok – Pályázatfigyelő – Pályázatírás

Az “Engedetlenség Leányiskolája” pályázata nő alkotók, női alkotócsoportok, kollektívák számára

Az “Engedetlenség Leányiskolája” pályázatot hirdet nő alkotók, női alkotócsoportok, kollektívák számára, kísérleti, radikális, meredek, szokatlan, out-of-the-box, fura, bevállalós, bátor és úgy ánblokk a kánonon kívül első produkciók, készülő előadások, félkész vagy kész performanszok, kutatások, kutatási tervek, ötletek stb. bemutatására.

Jelentkezési feltételek:

  • Nő alkotók / női alkotócsoportok, kollektívák
  • Műfaji megkötés: nincs
  • Hossz: maximum 10 perc / projekt
  • Átállás / beállás: 5 perc
  • Technika nincs, speckó fény nincs, projektor nincs, füst nincs, illetve van, ha hozol és öt perc alatt tudod installálni
  • Hang: van
  • Tabu döntögetés, kritikus gondolkodás, ellenvélemény megfogalmazása, cenzúrázatlan bármi jöhet, akkor is, ha olyan dolgokat kritizálsz meg, ami ellene megy a feminista / művészeti mainstream retorikának. Tényleg állj bele, mondd ki, vállald fel, ez az a hely!
  • A berendezésre vigyázz és koszolás nincs, festék nincs, étel / folyadék akkor van, ha utána feltakarítod.
  • Tiszteljük egymást, a helyet, a teret, az időt amit egymásra szánunk.

Jelentkezés:
https://forms.gle/FD4wNaBDQ8a2kv1U6

Elbírálás:
– Nincs. Az első beérkezett nyolc pályázat lesz bemutatva.

Jelentkezési határidő:
– Ez sincs. Az első beérkezett nyolc pályázat után lezárjuk a jelentkezést.

Bemutató:
– Június 4. 19:00-21:30
– Stúdió (100 m2)

Megjegyzés:
– Erre az estre ne továbbjátszásként tekints. Ne vetíts bele forgalmazási lehetőséget, kész előadások bemutatására, premierre teljesen alkalmatlan. Ez egy laboratórium, egy experimentális platform, ahol közönség előtt kipróbálhatsz ezt-azt.

Szervezi:
– Engedetlenség Leányiskolája
www.instagram.com/school_of_disobedience
https://www.schoolofdisobedience.org/

Házigazdák:
Előadni nem szeretnél, de szeretnél házigazda lenni? Tartani a teret és moderálni az estet? Jelentkezz emailben vagy üzenetben!

Kérdezz bátran: schoolofdisobedience.info @ gmail.com

Néhány gondolat:

– “NEM A PROVOKÁCIÓ A LÉNYEG”
Nyilván mindenki úgy értelmezi azt, hogy “meredek” és “radikális”, ahogy szeretné. Mi például úgy, hogy őszinte és személyes. Más másként, és mi pont a válaszok sokszínűségére, olykor ellentmondásaira vagyunk kíváncsiak. Ugyanakkor szeretnénk hangsúlyozni, hogy ez nem az a tér, ahol bárminek is bármilyennek kell lennie. Vagyis nem KELL, hogy a cuccod provokatív legyen, nem KELL, hogy kortárs legyen, nem KELL, hogy feminista legyen. Semmi sem kötelező! Minket a Te hangod érdekel, a Te nézőpontod, világod, esztétikád, értelmezésed. Ami nem követ le trendet, és nem kényszerből provokál.

– “NINCS CIKI, NINCS SZAR”
Nyilvánosan nem mondjuk ki, csak haveroknak előadás után, de igazából majdnem mindenki ugyanazt gondolja: a kortárs művészet baromi unalmas. Elsősorban azért, mert nincs a dolgoknak tétje, langyos az egész, sehol semmi kockázat. És logikus, hiszen a kockázat vállaláshoz bátorság kell, a bátorsághoz pedig támogatás, egy olyan nyitott és elfogadó közeg, ahol tudom, hogy nyugodtan megnyílhatok, beszélhetek személyes témákról, szabadon kísérletezhetek, szabadon nyúlhatok olyan eszközökhöz, formákhoz, amik a jelenlegi esztétikai, konceptuális és retorikai trendeknek és elvárásoknak nem felelnek meg, és hogy ez nem lesz baj, sőt!
Az hogy steril, visszafogott, konformista, amolyan jó kislányosan stréberes a produkciók többsége egyébként egyáltalán nem meglepő egy olyan jelenlegi művészetoktatási rendszer mellett, ami uniformizál ahelyett hogy az egyéniség kibontakozását támogatná. Ami azt nézi, hogy miben vagy szar, ahelyett, hogy arra fókuszálna, hogy mi a te utad, nyelved, vágyad, álmod…
A mi Performansz Estünk egy olyan esemény akar lenni, ahol nincs jó és rossz előadás, nincs elvárás, nincs ítélkezés… Ahova bármit el lehet hozni, ahol bármit ki lehet próbálni, bármit el lehet mesélni, meg lehet osztani, ki lehet mondani. Röviden: ahol bátran saját magad lehetsz!

– “KÍSÉRLETEZÉS”
Egy valódi experimentális munkafolyamat az olyan, hogy elkezdesz valamit, de fogalmad sincs mi lesz belőle. Olyan eszközökhöz is nyúlsz, amikhez amúgy nem szoktál. Kipróbálsz dolgokat, amiket egyáltalán nem tudsz kontrollálni, mert vagy nincs rutinod a médiumban, vagy nem tudod, hogy a dolog hogy fog elsülni, miből mi lesz. Az experimentális munkafolyamat bevállalós, nem azt keresed, hogy mi néz ki jól, mi a szép, hogy mi a hatékony, nem reprodukálod azt, amit tudsz, ami bejáratott, hanem ismeretlen vizekre evezel. Rizikó, elveszettség érzése, rengeteg kudarc, de csodálkozás, ráébredés, meglepetések sora, valami ilyesmi az experimentális munkafolyamat!
Erre a Performansz Estre bátran hozd el azokat a kételyeket, bizonytalanságokat, hezitálásokat, görcsöket, blokkokat és alkotói válságokat, amik egy experimentális munkafolyamat teljesen természetes velejárói. Meglátod, utána sokkal-sokkal tisztább lesz minden!

– “KORTÁRS FORMALIZMUS”
A “kortárs” az nem egy olyan dolog, aminek vannak kőbe vésett szabályai, és igenis bátran neki lehet menni azoknak a szellemi dinoszauruszoknak, akik elhitetik veled azt, hogy van egy recept ahhoz, hogy jó kortárs művész legyél és jó kortárs művészetet csinálj.
Felejtsd el a trendeket, ne akarj “teljesíteni”, ne várd a szakmai elismerést, ne számítson, hogy ki mit gondol majd! Bízz magadban, a művészetekben, kövesd a saját utad, add meg magadnak azt az alkotói szabadságot, amit sokan el akarnak venni tőled! Ne hagyd, hogy befolyásoljanak, hogy dobozba zárjanak, hogy emberek, akik ki tudja miért felhatalmazva érzik magukat ahhoz, hogy ítélkezzenek a művészeted felett elvegyék az önbizalmad, a hited!
Erre a Performansz Estre ne “kortárs” művészetet hozz, hanem azt a művészetet, ami benned van, ami te vagy! Az őszinte hangodra vagyunk kíváncsiak, rád, a te gondolataidra, világodra, vágyaidra. És senki nem fogja megkérdezni tőled, hogy “mi a koncept” vagy “mit akarsz mondani” vagy “olvastad-e amúgy Butler-t”, mert rohadtul nem ez számít. Egyedül te számítasz!

– “FENNTARTHATÓ MŰVÉSZET”
Ugyanúgy jellemző a túltermelés és a túlfogyasztás a szakmánkra, mint bármelyik másik piacra: rengeteg alkotás készül, részben mert a jelenlegi pályázati és ösztöndíj rendszerek, rezidenciák inkább a projektek megvalósítását, mintsem bemutatását, terjesztését támogatják. Konkrétan túl sok új alkotás készül, a játszóhely, a kiállítási lehetőség és a közönség viszont ehhez képest kevés, az igény és a figyelem pedig elaprózódott.
Célunk, hogy ez a Performansz Est a következő kérdéseket is felvesse:
Vajon a művészeti szektorra jellemző intenzív termelést hogyan lehetne újragondolni? Van-e “fenntartható művészet”, illetve mitől lesz egy projekt fenntartható? Mit kellene tenni ahhoz, hogy az előadóművészet tudatos és felelősségteljes lehessen, és kinek milyen szerepe lenne a változtatásban? Milyen új stratégiákkal lehetne helyrehozni az előadóművészetre is jellemző kereslet és kínálat közötti eltorzult viszonyt, milyen változások szükségesek a “piaci egyensúly” megtalálásához?

– “VERSENGÉS HELYETT ÖSSZEFOGÁST”
Nem vagyunk egymás ellenségei, konkurenciája, sőt! Együttműködés, közösség, szolidaritás. Egymás segítése, felkarolása, támogatása, bátorítása.
Ne add fel, ez egy kegyetlen világ és egy borzasztó nehéz szakma, de gyönyörű! Bízz magadban, a munkádban, ne add fel a kezdeti lelkesedésed, ne engedd, hogy mások irányítsanak, ne dőlj be, ne hagyd, hogy baromságokkal elkápráztassanak, hogy elvegyék az önbizalmad. Kövesd a saját utad, legyél önmagad, ezt csak úgy lehet!
Ezzel a Performansz Esttel azt is szeretnénk hangsúlyozni, hogy figyeljünk egymásra, támogassuk egymást, bátorítsuk egymást, segítsük egymást! Hogy fogjunk össze, tartsunk össze, legyünk közösség!
Szöveg:
Ádám Anna: “Engedetlenség Leányiskolája” (részlet)

#Experimental #Radical #Personal
#Simple #Honest #Generous